A zenekedvelő és zenében tájékozott magyar közvélemény előtt talán nem kell bemutatkoznom. Budapesten megkezdett zeneakadémiai tanulmányaimat Lübeckben fejeztem be, ott szereztem művészdiplomát és azóta Németországban élek. Rendszeresen koncertezem Amerikától Ázsiáig, mindennél fontosabb azonban számomra Magyarországgal való kapcsolatom. Minden nagy nemzetközi versenydíjnál, kitüntetésnél nagyobb örömet okozott a 2005-ben kapott Liszt-díj és örömmel mondok igent minden otthonról jött felkérésre, elfogadva, hogy az azokért kapott tiszteletdíj a magyar értékrendnek felel meg.
Ez év elején született megállapodás nyomán 2007 júliusában kaptam meg a felkérést a Magyar Rádiótól, miszerint a jubileumi Kodály évben megrendezendő "…és Kodály" című hangversenysorozat egyik koncertjén, november 19-én lépjek fel a Rádió Márványtermében. A felkérést, a benne megjelölt tiszteletdíjjal együtt elfogadtam, illetve minden egyéb elfoglaltságomat novemberre eme koncert tudatában alakítottam. Tudatában annak is, hogy családom októberben még egy fővel gyarapodni fog, nem volt könnyű időmmel gazdálkodnom.
Ezek után október 17-én elektronikus levelet kaptam Lázár Esztertől, a sorozat szerkesztőjétől, amelyben rendkívül sajnálkozva közli, hogy kénytelen lemondani a hangversenyt, mert a Rádióban életbe lépett elnöki utasítás értelmében a Rádió hangversenyein csak azok szerepelhetnek, akik ezt ingyen vállalják. Néhány nappal később Farkas Zoltán, a Bartók Rádió főszerkesztője pontosította a helyzetet: "A rendkívüli takarékossági intézkedések azt írják elő, hogy a Rádió minden egysége az úgynevezett "külsős" kifizetéseket a tavalyi keret 50 %-ára szorítsa le. A hangversenyeken fellépő művészek honoráriuma is "külső kifizetésnek" minősül, s minthogy a Bartók Rádió ez évben már felélte (sőt némileg túl is haladta) az 50 %-ot, valóban csak azokat a koncerteket áll módunkban megrendezni, amelyeken a művészek vagy honorárium nélkül lépnek fel, vagy valamilyen külsős pályázati forrás vagy szponzor biztosítja a honoráriumot. A Kodály-sorozat esetében az utóbbiról van szó, de sajnos a megítélt külső támogatás kevesebb, mint amennyi a 4 hangverseny megrendezéséhez szükséges."
Ez így tulajdonképpen érthető és indokolt, csak éppen nem választható el azoktól a megdöbbentő hírektől, amelyek a Rádió zenei együtteseit érintő, széleskörű tiltakozási hullámot kiváltó, romboló intézkedésekről szólnak. Természetesen felmerült bennem a gondolat, hogy lemondok a megállapodott tiszteletdíjról. Művészi önérzetem azonban a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy ezzel a lépésemmel a legcsekélyebb mértékben is a Magyar Rádió jelenlegi vezetésével való szolidaritásomat fejezzem ki. Másfelől azonban, tekintettel a Rádiónál évek óta áldozatosan dolgozó, kiváló szakemberek iránti őszinte nagyrabecsülésemre, tekintettel arra, hogy magam is voltam egy ideig a Magyar Rádió alkalmazottja és mindenek előtt mélységes tiszteletemre Kodály Zoltán iránt, úgy határoztam, hogy lemondok a megállapodás szerinti – eleve rendkívül szerény — tiszteletdíjról és ingyen játszom a hangversenyen. Ezúton is köszönöm Farkas Gábor zongoraművésznek, aki a hangversenyen partnerem lesz, hogy ő is hasonlóan döntött!
Amiről itt szó van, magánügy. Úgy gondolom azonban, mégis tudomására kell hoznom a zenét szerető és a magyar zenéért felelősséget érző embereknek, akiknek nem mindegy, hogyan alakul az egyik legfontosabb zenei műhely, az "ország legnagyobb hangversenyterme", a Magyar Rádió sorsa.
Fenyő László
gordonkamüvész
Frankfurt, 2007.10.22
Ez év elején született megállapodás nyomán 2007 júliusában kaptam meg a felkérést a Magyar Rádiótól, miszerint a jubileumi Kodály évben megrendezendő "…és Kodály" című hangversenysorozat egyik koncertjén, november 19-én lépjek fel a Rádió Márványtermében. A felkérést, a benne megjelölt tiszteletdíjjal együtt elfogadtam, illetve minden egyéb elfoglaltságomat novemberre eme koncert tudatában alakítottam. Tudatában annak is, hogy családom októberben még egy fővel gyarapodni fog, nem volt könnyű időmmel gazdálkodnom.
Ezek után október 17-én elektronikus levelet kaptam Lázár Esztertől, a sorozat szerkesztőjétől, amelyben rendkívül sajnálkozva közli, hogy kénytelen lemondani a hangversenyt, mert a Rádióban életbe lépett elnöki utasítás értelmében a Rádió hangversenyein csak azok szerepelhetnek, akik ezt ingyen vállalják. Néhány nappal később Farkas Zoltán, a Bartók Rádió főszerkesztője pontosította a helyzetet: "A rendkívüli takarékossági intézkedések azt írják elő, hogy a Rádió minden egysége az úgynevezett "külsős" kifizetéseket a tavalyi keret 50 %-ára szorítsa le. A hangversenyeken fellépő művészek honoráriuma is "külső kifizetésnek" minősül, s minthogy a Bartók Rádió ez évben már felélte (sőt némileg túl is haladta) az 50 %-ot, valóban csak azokat a koncerteket áll módunkban megrendezni, amelyeken a művészek vagy honorárium nélkül lépnek fel, vagy valamilyen külsős pályázati forrás vagy szponzor biztosítja a honoráriumot. A Kodály-sorozat esetében az utóbbiról van szó, de sajnos a megítélt külső támogatás kevesebb, mint amennyi a 4 hangverseny megrendezéséhez szükséges."
Ez így tulajdonképpen érthető és indokolt, csak éppen nem választható el azoktól a megdöbbentő hírektől, amelyek a Rádió zenei együtteseit érintő, széleskörű tiltakozási hullámot kiváltó, romboló intézkedésekről szólnak. Természetesen felmerült bennem a gondolat, hogy lemondok a megállapodott tiszteletdíjról. Művészi önérzetem azonban a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy ezzel a lépésemmel a legcsekélyebb mértékben is a Magyar Rádió jelenlegi vezetésével való szolidaritásomat fejezzem ki. Másfelől azonban, tekintettel a Rádiónál évek óta áldozatosan dolgozó, kiváló szakemberek iránti őszinte nagyrabecsülésemre, tekintettel arra, hogy magam is voltam egy ideig a Magyar Rádió alkalmazottja és mindenek előtt mélységes tiszteletemre Kodály Zoltán iránt, úgy határoztam, hogy lemondok a megállapodás szerinti – eleve rendkívül szerény — tiszteletdíjról és ingyen játszom a hangversenyen. Ezúton is köszönöm Farkas Gábor zongoraművésznek, aki a hangversenyen partnerem lesz, hogy ő is hasonlóan döntött!
Amiről itt szó van, magánügy. Úgy gondolom azonban, mégis tudomására kell hoznom a zenét szerető és a magyar zenéért felelősséget érző embereknek, akiknek nem mindegy, hogyan alakul az egyik legfontosabb zenei műhely, az "ország legnagyobb hangversenyterme", a Magyar Rádió sorsa.
Fenyő László
gordonkamüvész
Frankfurt, 2007.10.22
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése